Segítség, kamaszodik a gyerekem! - 1. rész

A cikk a májusban tartott webinárom témáját dolgozza fel, amely a serdülőkor nehézségeiről, változásairól szólt, illetve kitért a pubertáskorban jellemző és gyakori mentális zavarokra. Az első részben a serdülőkorral járó fizikai és mentális változásokat nézzük át, a következő részben a deviáns magatartás formák és a család szerkezetének változásai, szülők számára javasolt tanácsok szerepelnek majd.

Első körben a fizikai és hormonális változások szembetűnőek:

Nemi és növekedési hormonok beindulnak, amelynek hatására a gyerekek teste hirtelen és sokat változhat, amit pszichésen nehezen tudnak követni. Hónapok alatt centiket nőnek, nyúlik a karuk a lábuk, ami fiúknál szembetünőbb, hogy a mozgásuk esetlenebb lesz, kevésbé húzzák ki magukat, görnyednek, vagy véletlenül levernek tárgyakat, mert nem szoktak mág hozzá az új méreteikhez.

Másodlagos nemi jellegek megjelenése is erre a korra tehető, a gyerekeke testalkata elkezd a felnőttekére hasonlítani, a fiúk válla és háta szélesedni kezd, a testük izmosabbá válik, a lányoknak pediga csípője és melle kikerekedik. A szőrzet és a testszag erősebbé válik, amit nehezebb elfogadnia a pubertásba lépő gyerekeknek. Ezzel kapcsolatban kérdéssé válik a dezodor, perfüm használat, vagy a szőrtelenítés kérdése is, ami sarkalatos lehet a testükre, a külsejükre hirtelen nagyon figyelő, foglalkozó serdülők számára.

Megváltozik a bioritmus is, a kamaszoknak sok alvásra van szükségük, és többségében későbbre tolódik a lefekvés ideje. Gyakran hajlamosak hajnalba húzódóan játszani, netezni, olvasni, ami korábban nem volt jellemző, és a hétvégéken is olykor délelőtt térnek magukhoz. Ez természetes reakció, mivel a testük sok változások esik át, a hormonok és a fizikai változások átalakítják, kimerítik és lefárasztják a szervezetüket.

Fontos megjegyezni továbbá, hogy lányok és fiúk fejlődése nem ugyanabban az ütemben halad. A lányok az esetek többségében 2-3 évvel korábban kezdenek serdülni, mint a fiúk, ami azt jelenti, hogy a kislányok már 9-10 éves kor körül megtapasztalhatják az apróbb változásokat magukon, és a nagyon testi változások előtt beindul a menstruáció, amely évekig is tarthat, mire rendszeressé válik. A fiúk ezzel szemben csak 12-13 éves kor körül tapasztalhatnak nagyobb változásokat, mint a mutálás vagy az első magömlés, amelyet követően a testük is gyors változásba kezd majd. Sok esetben a lányok fejlődése 16-18 éves kor körül megáll (az első menszeszt követő 4-5 évben intenzív a növekedésük, utána ez leáll), a fiúk sok esetben 21-23 évesen fejezik be a növekedést.

Amire szülőként érdemes odafigyelni, az a korai nemi érés vagy a pubertás késése. A korai nemi érés, tehát ha a gyerekek a megszokott előtt kezdenek serdülni, olyan szempontból lehet veszélyes a kiskorúakra nézve, hogy ha testük már érett benyomást kelt, mások gyakran elfelejtik, hogy attól még egy gyerekről van szó. Ha 9-10 évesen már melltartót kell hordania egy kislánynak, az pszichésen nagyon megterhelő lehet, a kortársak nem értik meg a helyzetét, csúfolhatják, vagy akár az idősebb kamaszok olyan dolgokra vehetik rá őket, emire még szellemileg nincsenek felkészülni és nem tudják reálisan felmérni a hatásukat (szexualitás, szerhasználat stb.). Meghasonlott állapot, mert a külső ilyenkor még nem ugyanazt mutatja, amit a gyerekek belül átélnek. Takargatják, szégyelhetik magukat, vagy éppen nagyon korán olyan társaságba kerülnek, amire még nincsenek felkészülve.

Erőteljes pszichés változásokat vehetünk észre a kisiskolás korhoz képest:

Két fejlődéspszichológiai elméletet említenék ezzel kapcsolatban, amely kitér a kisiskoláskor és a serdülőkor közötti markáns különbségekre. Ezek a változások sokszor váratlanul érheti mind a szülőket, mind a tanárokat.

Freud pszichoszexuális fejlődésmenetében arra helyezi a hangsúlyt, hogy míg a kisiskolás gyermek az érzelmeit a háttérbe helyezi és nyugodt időszakát éli, amit latencia szakasznak nevez, addig a serdülő a genitális szakaszba lép, amely a legintenzívebb időszak egy ember életében, ami kifejezetten a szexuális fejlődést és érdeklődést teszi a középpontjába. Ebben a korban alakul ki a felnőttkori személyiségük és identitásuk, ebben az időszakban gyújtik a tapasztalatokat.

Ezzel szemben Erickson pszichoszociális teoriájában úgy véli, ez nem ilyen egyszerű, és a fejlődés nem áll meg a serdülőkorral, az csak egy szakasza az életüknek, ami még utána is tartogat számunkra személyiségfejlődési feladatokat. Szerinte a kisiskolás gyerekek konfliktusa a teljesítmény és a kisebbrendőség dimenziójára tehető. Ha a gyerek azt tapasztalja meg, hogy jól teljesít, sok mindenre képes és erre külső megerősítéseket is kap, kialakul benne a kompetencia érzése. Ez számára a fő kérdés: elég jó vagyok e? képes vagyok-e egyedül is helytállni, teljesíteni? Ha ezt nem tükrözi vissza a környezete, ha kritikákkal vagy akadályokkal találja szembe magát, az a kisebbrendűség érzéséhez vezet. A serdülőkorban már nincs is a megfelelési kényszer, legalábbis a teljesítmény vonalról átkerül az identitás szintjére. A kamaszt nem az érdekli, hogy a szülők, tanárok elég jónak találják-e a teljesítményét, a tanulmányi eredményét, a pubertásba lépó gyerek a személyiségégét, az identitását és a jövő beli céljait igyekszik megtalálni. Ha a sok tapasztalás, útkeresés során megtalálja azt az útat, amire rá tud lépni, akkor húséges lesz ehhez. Azon az úton haladva fejlődik és megy tovább, ha viszont nem talál rá arra az övvényre, ami önmagához vagy a céljaihoz közelebb viheti őt, szerepkonfúzióba kerül. Talajvesztett és tanácsatalan lesz, nem találja a helyét, a szerepét, a továbbtanulási vagy karrier lehetőségeket. Nem tud elköteleződni semmi mellett.

A serdülő korral együtt járó lélektani folyamatok:

Identitáskeresés tehát központi kérdés ebben az időszakban. A serdülő ekkor ismeri meg önmagát, ekkor jut el kognitiv szinten is odáig, hogy megfigyelje önmagát más és más helyzeteben és rájöjjön, hogy minden helyzetben, minden emberrel szemben más arcát mutatja. Megtapasztalja a többszörös én jelenségét, ami számára új, és nehezen egyeztethető össze azzal a képpel, ami korábban élt a fejében önmagáról. Néha meglepi vagy sokkolja önmagát az extrém reakciókkal, amiket bizonyos szituációkban megtapasztal magával kapcsolatban, hol csalódik, hol büszke önmagára. Néha idegennek éli meg a saját érzelmeit, reakcióit. Hogyan lehet egy személy ennyire más és más? Ha ezeket képes elfogadni és integrálni önmagába, az énmeghatározása lassanként kialakul.

Ehhez viszont végig kell mennie az individualizáció szakaszain:

1. Diffúz identitás: nincs dilemma, nincs elköteleződés. Ebben a stádiumban mindenre nyitott a gyerek, de semmi sem érdekli igazán. Nincs krízisben, nem érzi a nyomást, hogy bármerre is haladnia kellene. Ha ebben ragad, a totális motiválatlanság állapotába kerül, és érdemes mélyebben foglalkozni az okokkal, hogy mi okozhatja, hogy még tizen-huszonévesen képtelen kiválasztani az irányt, amerre haladhat az élete.

2. Korai zárás akkor történik, amikor a serdülő nem él át krízist, nem tipródik és gondolkodik azok ki vagy mi akar lenni, hanem már egészen kicsiként vagy fiatalon elköteleződik egy adott irányba. Például követi a szülői példáját, átveszi a családi vállalkozást, a magáévá teszi más álmait. Ez olyan szempontból lehet problémás, hogy felnőtt fejjel ráébredhet arra, hogy sok mindenból kimaradt, sok mindent nem tapasztalt meg, vagy egyáltalán nem ez az út, amit ő választani szeretett volna. Érdemes több területet, utat kipróbálni, mielőtt az ember elzárja magát a lehetőségektől. De a jó hír, hogy mindig van mód változtatni, új útra lépni, és ha az ember nyitott rá, akár nyugdíjasként is megvalósíthatja önmagát.

3. Moratórium: ez maga a kamaszkor, az igazi nagybetűs. Mert ebben a stádiumban rengeteg a kérdés, a dilemma, a lehetőség, de még nincs meg, melyik lenne a jó, az ideális, nincs elköteleződés. Ezek a legtöbb kamasz átesik, és ez a jó, ha ez megtörténik. Persze, ezt nem úgy ekll elképzelni, hogy egytúl-egyig mind lázad és kipróbál mindent, vannak gyerekek, akik a maguk tempójában és habitusában szelídebben, csendesebben mennek végig ezen a fázison. Attól még megtörténik.

4. Érett identitás: ez lenne a cél, erre vágyik minden ember. Amikor már tudod, hogy mit akarsz az élettől, milyen emberré akarsz válni, és el is határozod magad mellette. Ha ez kialakul, elmondhatjuk, hogy a személyiség eléri felnőttkori stabilitását. A változás örök, de az identitás magja ilyenkor alakul ki.

Az identitás-krízis nagyon nehéz terep, hullámzó és rengeteg energiát követel a személyiségtől. Introspekciót, önmonitorozást, önismeretet. Ami a legfontosabb ilyenkor az az ÉN, én és én. Igen, a serdülők önzők és egoisták. Ez a dolguk, ez a természetes rendje ennek az időszaknak. Ezt a jelenséget grandiozitásnak nevezzük, amely a nárcisztikus személyiségeknél mindig jelen van, de többségében és jó esteben az emberek fejlődésében csak a serdülőkor sajátja.

Fontos lesz a népszerűség, hogy a kortársak, a többi kamasz közé be tudjanak illeszkedni, hogy elfogadják és visszatükrözzék a nagyszerűségüket. Már nem a felnőttek, hanem a kortársak lesznek a referencia csoport. Komformitás? Vagy egyediség? Úgy akarnak különlegesek lenni, hogy közben besimulhassanak mások közé. Nehéz feladat.

A kognitív fejlődést tekintve a serdülők sok mindent ekkor értenek meg nemcsak önmagukkal kapcsolatban, hanem a világgal is. Komplexebb érzelmeket élnek át és ismernek fel, bonyolultabb kérdések és fogalmak érdeklik őket, és kialakul bennük egy kritikai gondolkodás másokkal, önmagukkal és a társadalommal szemben is, mert ekkor már rengeteg mindent átlátnak. És igen, az eddig tisztelt és istenített szülők, tanárok, leesnek a piedesztálról, mert már a kamaszok észreveszik és meg is jegyzik másik hibáit, és ráébrednek, hogy senki sem tökéletes. Ehhez kapcsolódik az Autorítás-krízis is, amely során a serdülő minden olyan személyt és döntést megkérdőjelez, ami olyan tevékenységekhez köthető, amit kell, muszáj, kötelező. Lázad, és ez így van jól.

És eljutottuk a legfájóbb ponthoz, ami a szülők érintheti, mert a serdülőkor az a korszak, amikor a gyerek feladata az, hogy leváljon a szüleiről. A leválás az egészséges személyiségfejlődés, az önállósodás és függetlenség szempontjából kulcsfontosságú. A viták és konfliktusok elkerülhetetlenek, ez a természetes velejárója ennek a folyamatnak. A kamasz gyakran kizárja a szüleit, több privát térre van szüksége, miközben mikor előkerülnek a szobájuk mélyéről, csak a kritika, a zsörtölődés és a lázadás marad. Viszont a jó hír, hogy ennek az időszak is véget ér, és utána újra egymásra találhat a család.