Segítség, dadog a gyermekem!

Pár érdekes ténnyel kezdeném a dadogással kapcsolatban, mert sok esetben nincs ok az aggodalomra, vagy az önhibáztatásra:

• A dadogás kialakulásában örökletes és környezeti tényezők is szerepet játszanak. Ha a tágabb családban korábban előfordult már hasonló, nagyobb az esélye, hogy stressz hatására kialakul.

• Fiúknál gyakrabban előfordul, mint lányoknál.

• 2 és 5 éves kor között megjelenhet az élettani dadogás jelensége. Ezekben az életkorokban a gyermekek gyakran gyorsabban gondolkodnak, mint ahogy beszélnek, egyszerre több mindent szeretnének kifejezni, mint amire képesek. Ebben nincs semmi kóros, ez tökéletesen belefér a természetes fejlődési folyamatba.

• Az enyhülés és a súlyosbodás természetes jelenség, nem minden esetben jelzi a gyermek állapotromlását.

• Ha 5 év felett is még fennáll a dadogás, érdemes szakemberhez fordulni (leghatékonyabb csoportos formában kezelni ezt a problémát, logopédus és/vagy gyermekpszichológus által vezetett gyermekcsoportban, de általában az egyéni művészetterápiás, relaxációs, játékterápiás foglalkozás is sok segíthet a helyzeten)

Mit tehet a szülő?

• Dadogás közben ne szóljunk rá, és ne is sürgessük a gyermeket, mert ez szorongást kelt, és ahelyett, hogy javítana a helyzetén, csak rosszabbá teszi azt. Várjuk ki a mondandóját. Ha azt látjuk, hogy belebonyolódik és már frusztrálja a helyzet, kérjük meg, hogy fejezze ki másképp, más szavakkal, amit szeretne.

• A szülői szorongás és feszültség hat a gyermekre, mert a szülő ad mintát a gyermek számára. Amitől a szülő fél, attól a gyermek is fog. Ha a gyermeket túlféltjük, és azt tanulja meg, hogy a világ veszélyes, akkor annak is fogja látni.

• Fontos, hogy a szülő „tartalmazni” tudja gyermeke érzéseit, ha a gyermek szorong, akkor bátorítsa, megnyugtassa, megölelje, biztonságos közeget teremtsen számára. A bátorítás, sok pozitív visszajelzés, a jó dolgok kiemelése viszi előre a gyermeket, fejlesztik az önbizalmát.

• 2-4 éves korban alakul ki a gyermek akarata, emiatt sokat hisztizik, állandóan akar valamit. Ez a dackorszak. Sok esetben tiltás helyett hatékonyabb a figyelemelterelés (másik játék, másik tevékenység felajánlása), mert ha a gyermek folyamatosan azt hallja, mit nem szabad, ha folyamatosan büntetést kap, később nem mer majd kezdeményezni, proaktív lenni.

• Fontosak a szabályok és következetesség is, mert ezek adnak biztonságot a gyerek számára, fontos, hogy tudja, hol vannak a határok, mire számíthat a következő percben. Ha átlépi vagy feszegeti a határokat, azt minden alkalommal jelezzük azonnal és egyértelműen, mert ebben a korban a gyermekek csak így tudják összekötni a cselekményt és a szülő jelzését.

Sose a gyermeket minősítsük eközben, hanem azt, amit tett!

• A szorongó és a dadogós gyerekeknek jót tesz a gyermektársaság, ha látják, hogy nincsenek egyedül és tudnak másokhoz kapcsolódni. Ajánlottak a csoportos tevékenységek, mert bár kezdetben kellemetlenek lehetnek a gyermek számára, közben megtanulja, hogy a kortárs közegben támogatásra és a barátokra lelhet.

ajánlott könyvek:

Schmidtné Balás Eszter: Képes könyv a dadogásról és más dolgokról

Lajos Péter: Dadogásról – mindenkinek