top of page
Search

A Social Media előnyei és hátrányai

Ma már nem is igazi ember, akinek nincs profilja a facebookon, az instagramon vagy a Tiktokon, ha nincs legalább százhúsz képe és háromszáz ismerőse a legismertebb közösségi hálókon. A kevesebb ciki, ha pedig több van, az pedig már kompenzálás. Aki pedig tesz az egészre, az nyilván vagy szégyell valamit, vagy totálisan "antiszoc". Legalábbis így gondolkodik az átlagember.


Hallgatjuk a papolásokat arról, hogy a közösségi média mennyire tönkre teszi az emberi kapcsolatokat, mennyi veszéllyel jár együtt, és csak marketing az egész. A másik oldalon pedig csaknem mindenki azt bújja egész álló nap, azon keresztül értesül a nagyvilág híreiről, tartja a kapcsolatot távol lakó ismerőseivel. Méghozzá ingyen! Már ha az, hogy a személyes adatainkkal, érdeklődési területeinkkel való fizetést nem számítjuk bele...


Jó ez, vagy rossz ez nekünk?



Jó, mert:


  • egyetlen weboldalon ott van szinte minden: hírek, humor, szerelem, játékok, események, akár egy telenovella és határidőnapló keveréke

  • arra sarkallja a lurkókat, hogy ha csak primitív szinten, de olvassanak, írjanak, sőt egyes cikkekből még tanulhatnak is

  • ha már pár like-t kapunk a profilképünkre vagy egy posztunkra, növeli az egónkat, ha éppen letört valami, vagy csak hencegni támad kedvünk

  • megalkothatjuk önmagunk ideális-énjét: egy profiloldalon megoszthatunk mindent, ami jó bennünk és amiket szeretnénk elérni, illetve ezt a képet elhitethetjük másokkal is, akik még nem ismernek eléggé - tehát segíti az önreflexiót és az identitásalkotást is!

  • kiélhetjük ősi kutakodási, pletykálkodási vágyunkat megerőltetés nélkül, nem kell folyton a szomszéd ablakát kémlelni

  • olyan emberekkel is tarthatjuk a kapcsolatot, akikkel másképp nem tudnánk, vagy ritkábban találkoznánk - egy csoport virtuális tagjai lehetünk akkor is, ha a valóságban gátakba ütközne

  • társas támasz: ha egyedül vagy, akkor sem vagy egyedül, valakivel mindig chatelhetsz unalmas perceidben, vagy megoszthatod a gondjaidat akkor is, ha éppen nincs melletted BBF-ed. A kulcsszó: mizu?

  • Nincs elég önbizalmad? Személyesen nem mernéd megszólítani? Jelöld be, írj rá! Az arctalanság gátlástalanít, és meg merhetsz általa lépni olyan dolgokat, amit egyébként nem menne


Rossz, mert:


  • Ha likekat, kommenteket várunk, és csak ettől áll helyre a lelkibékénk, akkor ott komoly önértékelési gondok vannak, valamint a realitásérzék elvesztésének veszélye is fennáll

  • Ha túl sok jót és szépet híresztelünk önmagunkról, a végén tényleg el hisszük, hogy azok vagyunk, akiknek mutatjuk magunkat, ami jó is lehet, ha változtatni akarunk magunkon és megtartjuk a kellő távolságot, viszont balul is elsülhet, ha a virtuális én teljesen felemészti a valódit

  • gyakran közösségi platformokon ismerkedünk, így elfelejtünk személyes kapcsolatokat kezdeményezni, egyáltalán értelmes és szép magyar mondatban rákérdezni: mi a helyzet veled mostanában?

  • Az adathalászat megkeserítheti a mindennapjainkat, ha túl sok információt közlünk magunkról, azt mások kihasználhatják, legyen az csak pár spam, de akár egy nyaralásról szóló poszt is jó felhívás lehet a betörők számára, főleg, ha a lakcím is publikus

  • a gyermekek ritkán hallanak az internetezés negatív oldaláról, ezért zaklatók áldozataivá válhatnak. A facebook, de a blogoldalak is a lehetőségek tárházát nyújtja a beteges érdeklődésű, vagy kötekedni kívánó embereknek, hogy belerúgjanak másba!


Tehát, mi is ilyenkor a teendő? Ugye, még mindig nehéz eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz dolog. Egyszerű a válasz: mindkettő, hiszen a jóból is megárt a sok. Mindig felüti egy kisebb-nagyobb morális pánik, ha egy új médium jelenik meg a társadalomnál, így volt ez a rádió megjelenésénél, és ez volt a televíziónál is. Az emberek ösztönösen megijednek az újtól, az ismeretlentől. Hamarosan lecseng ez a világhálóval kapcsolatban is.


A facebook és minden közösségi portál összehoz embereket, olyanokat, akik talán a valóságban sosem találkozhattak volna, segíti az információk terjedését, ami a mai információs társadalomban többet ér, mint a pénz és az idő, viszont ha túlzásokba esik az ember, magába szippantja, elszemélytelenítheti önmagát és a kapcsolatait is.


Fontos megemlíteni: létezik olyan mentális zavar, amit internet-függőség neveznek, és ennek létezik egy specifikus formája is, mint pl.: a facebook-függőség. A legtöbb esetben olyanok kerülnek ebbe az ördögi körbe, akik egyébként is hajlamos függővé tenni önmagát másoktól, az alkoholtól vagy bármitől, amiben kapaszkodót találhat. Ez alkati vonás, de bárki beleeshet ebben a hibába egy rosszabb életperiódusában. Komolyan kell venni, mert ez nem játék.


A közösségi oldalak, internetes trendek jönnek és mennek, átveszik a helyüket valami más, de a függőség mindig függőség marad, átragadhat valami újra. Elég leülni a gép elé vagy pötyögni a telefonon, ki sem mozdulnunk, nem kell nagy erőket mozgatnunk, sokat keresnünk. Ez a könnyű megoldás. Önként áldozzuk fel magunkat a lustaság és az entrópia oltárán.


A lényeg a lényeg: óvatosan a megosztásokkal és az időnkkel is, hiszen csak egyszer élünk, az idő, amit kockulással töltesz, az nem jön vissza soha!


Comentarios


"Amikor már képtelenek vagyunk változtatni egy helyzeten, akkor változtassuk meg saját magunkat." Viktor Emil Frankl

SZILÁGYI HELÉNA

klinikai szakpszichológus,

szimbólumterapeuta

művészetterápiás foglalkoztató

helena.szilagyi.psy@gmail.com

+3630 733 4496

+353 89 972 90 86

  • alt.text.label.Facebook

©2023 by Szilágyi Heléna. Proudly created with Wix.com

bottom of page